Hetedik fejezet.

*Victoria szemszöge*

- Vidd arrébb a nagy fenekedet. – mérgelődött Kate majd az oldalamba fúrta hosszú ujját.

- Már megbocsáss, de az én fenék méretem pont jó. Inkább a tiéd nagy hogy nem férsz el sehol. – böktem vissza.

- Ch. Nem én tömöm magam mindenféle zsíros vacakkal. – tette keresztbe kezeit.

- Na, álljon meg a hegyi menet! Ne szólj bele a táplálkozási szokásaimba. Nem adtam rá engedélyt.

- Ja. Mert nekem a hoz, engedélyt kell kérnem igaz?

- Pontosa. – bólintottam mire ő csak megforgatta szemeit. – Te nekem ne forgasd a szemeidet, mert bajok lesznek, meglátod.

- Ó igen? Mit fogsz csinálni? Netán megdobsz egy kis kukoricával?

- Rosszabb. – mondtam majd kivettem a flakonomat a pohár tartóból szépen lassan letekertem a kupakját majd a fejére öntöttem a kólát. Idegesen rám nézett majd felállt. Megfogott egy tálat, ami a hordozó kocsin volt és rám borította. Sárga nyúlós vacak folyt végig az arcomon. Majonéz.

- Szóval vegyem ezt kihívásnak? – kérdeztem mérgesen. Megfogtam a szendvicsemet kettészedtem, majd felemeltem a kezem és a testvérem arcára összpontosítottam. De mikor neki akartam dobni valaki jó szorosan megfogta a csuklómat. Ijedtemben megfordultam és egy mérges szempárral találtam szemben magam. Kate szorosan mellém állt és vártuk a lecseszést.

- Ugye nem akartad Kate arcába vágni azt a szendvicset? – kérdezte anya mérgesen.

- De hogy is! Csak meg akartam neki mutatni mit rejt a szendvicsem belülről. – vakartam meg a fejem, amiről még mindig csurgott a majonéz.  Gőzöm sincs, hogy fogom kiszedni belőle.

- Miért csurog rólatok a trutyi? Már megint, mint csináltatok?

- Mi ugyan semmit! Egy új pakolást próbáltunk ki. Nagyon hatásos. – simított végig Kate az arcán.

- Na, jó betelt a pohár. Végig mellettem fogtok ülni és addig nem állhattok fel míg le nem szállunk értve vagyok? – nézett ránk anya mire mi gyorsan elkezdtük rázni a fejünket. – Szégyent hoztok a családra! Most pedig nyomás. – mondta anya majd elindult. Persze mi meg követtük őt, mint a kiskacsák.

- Még hogy mi hozunk szégyent a családra? Nézett tükörbe mielőtt elindult szerinted? Hogy néz már ki az a kötött kardigán? Mint ha a nyolcvanas évekből jött volna. – súgta a fülembe Kate a szavakat.

- Szerintem, ha a nagyi nem jött volna velünk talán ízlésesebben választ magának ruhát. Tuti azért választotta ezt a pulcsit, mert a mama szponzorálja az e féle ruhadarabokat.

- Az igaz. De legalább talált magának egy új hobbit. Emlékszel a régire? A tejfogainkat gyűjtötte. Milyen beteges már?

- Odáig minden rendben hogy a miénket szedte össze. De Harryét? Könyörgöm az a gyerek soha nem mosott fogat. És ha netán rászánta azt az időt gyümölcslével öblítetett.

- Undorító egy kölyök. – motyogta Kate majd leültünk a kiszabott helyekre.

- Héj! Persze a vörösnek meg engedtétek, hogy a külön osztályon repüljön. Mi meg rohadhatunk a fapadoson. Micsoda anyai szeretet. – morogtam.

- 2 órán át egy izzadt pasi mellé voltam beszorítva. Nem hittem volna, hogy örülni fogok annak Tory pulcsiját szagolhattam egy ideig.

- Legalább az én pólómnak nem kovászos uborka szaga volt. – fintorogtam majd feltettem a lábaimat a nővérem lábaira.

- Mókásak vagytok. – csapta meg a fülünket egy ismerős hang.

- Na, jól van! Ők 5 is itt utazhattak csak mi nem? Komolyan anya ennyire utálsz minket? – kérdezte Kate idegesen.

- Nem. Csak gondoltam így nem fogjátok Harryt szekálni.

- Szerintem Kate szívesen szekálná Harryt. – húztam perverz mosolyra a számat mire Kate belecsípett a combomba.

- Áú!  - dörzsöltem meg a fájó területet majd rácsaptam Kate kezére.

- Na, jó most hagyjátok abba. – kiabált anya, de mi nem hallgattunk rá ezért közénk ültette az inasunkat. Persze ő is itt pihentette Olaszország méretű hátsó felét. – Amúgy meg nem Harry Styles-ra gondoltam, ha nem ami Harrynkre.

- Akkor miért nem őt küldted a fapadosra? – kérdezte Kate.

- Biztos, azért mert szegény nyomi és tuti valami zavarba ejtőt csinálna. – nevettem.

- Köszi Tory. Én is szeretlek. – hallottam vöröske hangját. Nagyon unalmas volt a repülő út. Semmi izgalmas nem történt. Egy ideig elbabráltam a telefonommal, de aztán elkezdett korogni a hasam, ami nem jó jel. Szegényke éhezik.

- Kate nincs valami kajád? – hajoltam, előrébb mert az inasunktól nem láttam semmit.

- Hát van nálam egy kis répa meg szeletelt alma.

- Jó hagyjuk. – sóhajtottam majd hátra dőltem. De ekkor valaki nekem dobott egy zacskó chipset.  

- Nem kell megköszönni. – mosolygott rám Niall.

- Honnan veszed, hogy meg akartam köszönni? – kérdeztem és próbáltam kinyitni a zacskót, de nem ment. Bevettem a zacskó szélét a számba és próbálkoztam leharapni, de nem ment.

- Add ide azt a zacskót te szerencsétlen. – nyújtotta felém Kate kezét.

- Nem! Én akarom kinyitni. – nyújtottam rá a nyelvemet.

- Tory add ide! Nem akarom, hogy beteg legyél. Tudod, mennyi bacilus van ezen a zacskón? Honnan tudod, hogy Niall WC használata után mos e kezet?

- Héj! Azért ilyen igénytelen nem vagyok. – tette keresztbe Niall kezeit és sértődötten hátradőlt.

- Tudod, hogy nem így értettem. Na Torí add ide azt a zacskót.

- Nem. – mondtam mire Kate előrébb hajolt és ledöntötte a kávét az inasunk nadrágjára. Hát nem lehetett valami kellemes érzés hogy az a forró lötty a nemesebbik felén landolt.

- Juj, nagyon sajnálom. – kezdte el törölni Kate a nadrágját. Nem bírtam ki röhögés nélkül.

Hatodik fejezet.

*Victoria szemszöge*

Épp fogat mostam mikor a telefonom megcsörrent. Dudorászva mentem ki a fürdőből (igen közben mostam a fogam). Megfogtam és megnyomtam a zöld gombocskát. Meg se néztem, hogy ki az.

-         Haló? – szóltam bele és közben csöpögött ki a számból a fogkrém. Nem lehetett valami sexy látvány.

-         Tory? Ugye te vagy az? – kérdezett egy kétségbe esett hang. Vettem egy nagy levegőt és lenyeltem, ami a számban volt. Tudom undorító, de nem volt kedvem a mosdóig elvánszorognom. Kicsit fintorogtam is mikor az a szirupos, mentolos lé lefolyt a torkomon, de utána jobban lettem.

-         Attól függ ki vagy. – dőltem hátra az ágyamon.

-         Kate vagyok te nyomi. – sóhajtott ikertestvérem a telefonba.

-         Mert nekem azt tudnom kéne.

-         Fogadunk, hogy most se nézted meg a kijelzőt. – mérgelődött Kate. Hát igen van egy rossz szokásom. Soha nem nézem meg ki hív és ezért azt se tudom néha, hogy kivel beszélek.

-         Ismersz. – mosolyodtam el.

-         Most az egyszer mázlid volt, hogy nem nézted meg.

-         Mert?

-         Mert Harold telefonján jelentkezek.

-         Harry? De hát ő az előbb kente be kenőccsel a pattanásait. – mondtam majd kirázott a hideg.

-         Nem az a Harry te hülye! Amúgy meg miért hívogatnálak a lakásban te okos? Harry Styles!

-         Ja hogy ő. És milyen volt az akció?

-         Milyen akció? Jó tudod, mit hagyjuk a hülyeségeidet. Gyere gyorsan ide a pajtába, mert baj történt.

-         Csak nem becsúszott egy baba? Az nem derül ki ilyen hamar.

-         Komolyan néha csodálkozom, hogy te vagy a testvérem. Inkább emeld fel a feneked és indulj el. Szia. – mondta és lecsapta a telefont. Gyorsan felhúztam a gumicsizmámat (szakadt az eső és csupa sár minden) egy kabátot és a zsebembe dugtam a telefont. Óvatosan kilopóztam a palotából és szaladtam a pajta felé. Kinyitottam az ajtót és beléptem. A felső szint le volt szakadva és csak annyit láttam, hogy Kate egy ember mellett térdel és próbálja újra éleszteni.

-         Itt meg mi a fene történt?

-         Na, végre hogy itt vagy. Gyere ide. – kezdette el kalimpálni Kate a kezével. Sóhajtottam egyet majd oda szaladtam.

-         Megölted Harryt? – meredtem a mellettünk fekvő emberre.

-         De hogy öltem meg! – morogta. – Leszakadt a pajta.

-         Ben maradt a macska. – nevettem. – Biztos gyors tempót diktálhatott.

-         Mi van?

-         Semmi.

-         Na te fogd meg a kezét én meg a lábát.

-         Persze én hozzam a felső testét, ami kb. 100 tonna. Köszi, én is szeretlek.

-         Miért talán a lábát akarod szagolgatni?

-         Nem! Jó a felsőtest. – mondtam majd megfogtam Harry két kezét és háromra felemeltük. Egy ideig jól haladtunk míg Kate nem botlott meg és rá nem esett Harryre. Kicsit intim testtájékra került Harry arca. Nem bírtam ki röhögés nélkül. Csináltam róla képet aminek Kate nem nagyon örült.

       - Ne most legyél paparazzi! Inkább segíts, hogy Harry ne élvezkedjen a kebleim között.

       -  Úgy is elájult nem? Na, jó gyere. – fogtam meg a kezét és felrántottam.

       - Ez így nem fog menni. Harry túl nehéz a hoz hogy mi elcipeljük a palotáig.  – motyogta Kate.

      -  Nekem van egy ötletem! – emeltem fel mutató ujjamat majd letérdeltem Harry mellé. Vettem egy mély levegőt majd akkorát lekevertem neki hogy még a tenyerem is elkezdett zsibbadni.

       -  Jézusom mi történt. – tért észhez Harry. Arany tenyereim vannak.

Ötödik fejezet.

*Katherina szemszöge*

A pajta ajtaja hangos nyikorgással nyílt ki. Mint egy rosszabb horrorban. Még a hideg is kirázott. Harry ment elől én szorosan a nyomában. Lassú léptekkel araszoltunk beljebb a sötét pajtába. Talán még sem jó ötlet itt tölteni az éjszakát. Harry felkarjába kapaszkodva sétáltam. Alig láttam valamit.
- Katherina hercegnő elengedné a kezemet? - kérdezte Harry halkan. 
- Nem. - suttogtam. - Sötét van és én félek a sötétben. - bújtam még közelebb hozzá. 
- Tudja ha elengedne gyújtanák valami fényt.
- Miért magázol? - engedtem el a kezét és szembe álltam vele. 
- Csak megadom a tiszteletet. - forgatta a szemét.
- A labirintusban még nem voltál ilyen.. illedelmes. -kacsintottam rá majd hátat fordítva neki kezdtem kutatni valami anya után ami meggyújtható. Az egyik sarokban farakásra lettem figyelmes. Készségesen felhordtam a fát a pajta felső részére ahol az állatoknak lévő takarmányt taroltuk régen (amíg voltak állatok persze.) Majd lazán elkezdtem tüzet gyújtani. Pár perc múlva Harry dugta fel a fejét. 
- Mit csinálsz ült le mellém. 
- Fényt és egy kis meleget. 
- Szerinted ez be fog válni? - ingatta fejét balról-jobbra.
- Igen. - dőltem hátra mikor az első kis lángcsóvák megjelentek. Harry elmosolyogta magát. Én pedig büszke voltam magamra. Hercegnő létemre ilyet is tudok. Kezem kezdtem melegíteni a tűz fölött. Kirázott a hideg nem volt valami kellemes a hőmérséklet ilyen kis koktél ruhában az éjszaka közepén decemberben. Szemem sarkából láttam hogy Harry is vacog. Mindenféle büszkeségemet és hercegnői mivoltomat félre téve egy hirtelen ötlettől vezérelve hozzá bújtam. Karjait körém fonta. Vacogtam. Leheletem látszott a levegőben. - Megfagyok Harry. - fúrtam fejem a nyakába. Nem válaszolt csak szorosabban ölelt. Állát fejemen támasztotta. Nem tudott zavarni. Derekánál szorítottam őt teljes erőmből. Éreztem hogy az ujjaim bele fehérednek. A meleg levegőt Harry nyakába fújtam. Kirázta a hideg. A hidegtől lila számra lágy mosoly kúszott. Ha nem ennyire hideg talán még élvezném is a helyzetet. Harry lassan jobbra balra kezdett velem ringatózni. Ami olyan volt mintha egy kisbabát próbálna altatni. Akármennyire is érdekes helyzet volt. Megnyugtatott. 
- Tory hallod hozok fel még egy kis fát talán ha a tűz erősebb lenne nem fáznak ennyire. - engedett ez ölelésből Harry. A falnak támaszkodtam Harry gyorsan felpattant. 
- Harry. - szóltam utána. Mosolyogva visszanézett, de nem kellet volna. A következő mozdulattal félre lépett a lépcsőn és a korláton át leesett az emeltről. Nem tudom milyen szuper erővel de 5 másodpercen belül lent termettem mellette.Nem volt magánál.- Istenem Harry. Harry. Oh Harry. - kiabáltam potyogó könnyekkel. - HARRY. - üvöltöttem. - komolyan úgy hangzott az egész helyzet mint egy hangosabb pornó film. Mintha Harry éppen belém töltené a kolbászát vagy ahogy a nővérem mondaná beállítják a karót a lyukba.Fejem vágtam magam nem lehetek ennyire retardált hogy még ilyenkor is tudok szórakozni. Rázogattam Harryt szólogattam de sehogy sem tért magához. Elkezdtem kotorászni a zsebiben. Kivettem Iphone-ját és bepötyögtem annak a személynek a telefonszámát aki segíteni tud. 

Negyedik fejezet.

                                                            *Victoria szemszöge*

- De várj… - szóltam Kate és Harry után, de fütyültek rám. Hát ez jó! Itt hagyja a saját ikertestvérét a pácban. Ez ám a szeretet.

- Victoria még is ezt, hogy gondoltátok? – jött anya hozzám és a magas sarkúja minden egyes lépésnél egy éles hangot adott ki. A hideg is kirázott.

- Hát így. – tártam szét kezeimet és pimaszul elmosolyodtam.

- Ne szenvtelenkegy! – emelte fel anya a mutató ujját. – Amúgy hol van Kate? – nézett jobbra majd balra.

- Elvitte a fogtündér. – mondtam.

- Na, jó belőled is elegem van. – masszírozta anya az orrnyergét. – És nem azt mondtam, hogy váltsd át a cipődet? Olyan ízléstelen vagy. – forgatta szemeit.

- De nekem ez tetszik. – motyogtam.

- Nem érdekel, mi tetszik neked. Most azonnal felmész és átcseréled egy normális cipőre. Megértetted? – kérdezte anya, lángoló tekintettel.

- Ja. Kérésed számomra parancs. – fintorogtam, majd megfordultam a saját tengelyem körül és elindultam a terem ajtaja felé. Szépen bezártam magam után és a szobánk helyet a konyhába igyekeztem. Egész nap nem ettem semmit és ez baj! Szegény pocak nem maradhat egyedül. Nagy léptekkel haladtam a kedvenc helyiségem felé és egy nagy lendülettel kinyitottam a csapó ajtót. Számomra meglepő volt, hogy egy személy lógott ki a hűtőnkből. De komolyan! Csoda hogy nem mászott be. Óvatosan behajtottam az ajtót és puha léptekkel közeledtem az idegen felé. Mi lenne, ha belerúgnék egy nagyot a fenekébe és akkor bele esik teljesen, és hősiesen mesélhetem el a többieknek hogy megmentettem a királyi kastélyt egy kaja tolvajtól. Lehet, hogy még kitüntetést is kapnék. Na, jó ez hülyén hangzik, de álmodozni nem bűn.

- Segíthetek valamiben? – böktem meg a hátát mire ő ugrott egy nagyot és beverte a fejét a hűtő tetejébe. Ez még nekem is fájt.

- Normális vagy? – húzta ki a fejét és közben a szabad kezével a fájdalmas területet kezdte dörzsölni.

- Én teljesen. – mosolyodtam el. Oké ez a fazon ismerős. Várjunk! Ő Niall Horan.

- Szerintem nem. – motyogott és lerakta az asztalra az ételt, amit a hűtőből túrt elő.

- Amúgy mit keresel a konyhánkban? Tudtommal a buli a teremben van és nem itt. – ültem le a székre és kivettem egy almát a gyümölcsös tálból.

- Az igaz, de ott már nincs kaja. – rántotta meg a vállát majd félbe vágott egy zsömlét és elkezdte vajazni.

- Hogyhogy nincs? Hisz anyámék majdnem egy egész kamionnal rendeltek. – haraptam bele az almába.

- Igen, de az már a múlté. – kacsintott és elém tolt egy szalámis kenyeret.

- Persze én kapom a kenyeret mi? – kuncogtam.

- Ez van. Te jöttél utoljára. – harapott bele a szendvicsébe.

- Kösz, de inkább maradok az almánál. – toltam vissza a tányért.

- Nem baj! Legalább több marad nekem. De amúgy nem téged vitt ki az a vörös? – kérdezte csámcsogva. Gusztusos.

- Ő az ikertestvérem volt Kate. Amúgy Tory. – nyújtottam ki kezemet mire ő lerakta a kaját és a tenyerét bele törölte a fehér ingébe és kezet rázott velem. Na, mehetek le fertőtleníteni a kezemet. Ki tudja, mennyi bacilus lehet rajta?

- Szóval van még egy belőled. – vette újra kezébe a szendvicset.

- Ühüm. – hümmögtem és megpróbáltam megcélozni a szemetest és… ez az bele talált! 10 pontos dobás volt. Szép volt Tory!

- Ügyesen célzol.

- Kösz. Tudod egy ideig kosaraztam, de abba hagytam, mert anyám szerint ilyet nem csinál egy hercegnő. És választhattam. Vagy lovaglok, vagy nem csinálok semmit.

- És mit választottál? – kérdezte.

- A semmit. Helyette dobolok. – mosolyogtam gonoszul.

- Hát, de az se valami hercegnős tevékenység. - húzta a száját.

- Tudom. De addig szekáltam, míg megengedte. – rántottam meg a vállam és egy szőke tincset csavartam a mutató ujjam köré.

- Ügyes. – kacsintott.

- Köszi.

- Na végre hogy meg vagy Niall! – jött be Louis ( azt hiszem ). – Ó csini csaj. – kacsintott rám mire én kérdően néztem rá.

- Hercegnő vagyok. – húztam ki magam. Na, jó ez ciki kijelentés volt.

- Ó akkor milady nem bánja, ha elrabolom egy pillanatra szenyor kajagépet? – kérdezte mire én elkezdtem nevetni.

- Mit akarsz tőlem? – kérdezte Niall Louist.

- Meg kéne keresni a kis göndör Harry-t.

- Harry nem göndör, hanem vörös. És az arca tele van szeplővel. – mutogattam és a végén kirázott a hideg. Olyan ijesztő Harry képe közelről.

- Nem arról a Harryről beszélek, hanem a másikról. – nevetett Louis.

- Ó szóval a jó képűről. – hümmögtem.

- Ő ja. Na jössz Niall megkeresni?

- Igen. – motyogta Niall és nagy nehezen felkelt a székről.

- Jöhetek én is? – kérdeztem csillogó szemekkel.

- Persze. – vágták rá egyszerre, mire én felpattantam és már mentünk is.

- Van egy ötletem, hogy hova mehettek. Gyertek. – intettem a kezemmel és elkezdtem rohanni be a labirintusba. – Jaj, Istenem! Itt vagyok! Gyertek már. – nyöszörögtem és újra elkezdtem futni. Niall és Louis nem nagyon bírtak követni. Mikor kiértünk a labirintusból mind a ketten alig kaptak levegőt és az oldalukat simogatták. – Mi van? Nem bírjátok az iramot? – nevettem.

- Te csak ne beszélj. Nem vagyok kondiba. – lihegett Louis és Niall már meg se tudott szólalni.

- Oké. Szerintem a pajtában vannak. – súgtam nekik. Ők bólintottak és halk léptekkel próbáltunk oda menni. De Niall elrontotta ugyan is belerúgott az egyik itatóba.

- Jó lenne, ha emelnéd azokat a nagy csülkeidet és nem vonszolnád. – tolta le Louis.

- Te csak ne beszélj! Majd én azt tudom. – morgott.

- Pssszzztt!!! Ti halljátok ezeket a különös hangokat? – kérdeztem és az ujjamat a szám elé emeltem.

- Csak nem akció van? – nevetett Niall.

- Harry biztos beállítja a karót a lyukba. – suttogta Louis és kitört mindegyikünkből a nevetés.

- Na, jó szerintem menjünk. – mondtam mire ők bólintottak és vissz mentünk a kastélyba.

Harmadik fejezet.

*Katherina szemszöge*

- Nem tudsz esetleg egy csöppet halkabban osonni? - förmedtem rá Tory-ra a lehető leghalkabb módon.
- Nem. - súgta fülembe. 
- Na örülök neki de ha valamit összezúzunk megint az a te hibád lesz. 
- Persze mint mindig. - forgatta meg szemeit. Csendben folytattuk utunkat tovább lefele a lépcsőn. Ericcel lerendeztük a dolgokat és két igencsak szép ruhát adott ránk. Bár eléggé eltér az előbbiektől, de ez lényegtelen. A díszterem előterébe kerültünk. Igen ilyen is van. Éppen Niall One Thing-ben lévő szólója folyt mikor az ajtóhoz értünk. Fülemet az ajtóra tapasztva hallgatóztam. - Na mi megy? - kérdezte nővérem csillogó szemekkel. Érdekes a mi ízlésünk mindenben eltér ezt tükrözi a ruha összeállításunk is.

Kate.

Tory.

Fél óráig taglaltam neki hogy az a cipő nem jó a hoz a ruhához de ő nem tágított. " Én szeretem a hazám és ezt a surranóm is mutatja." jutottak eszembe szavai. Surranóm Gratulálok Vic. - Kérdeztem valamit hol tart a zene? - himbálta szemem előtt kezeit Tory
- Ja öhm most lett vége Niall szólójának. - egyenesedtem ki.
- Na köszi lemaradtam a kedvesemről. -csattant fel. 
- Kate, Vic nektek nem éppen a szobátokban kéne lennetek? - szólalt meg egy mély hang mögöttünk lassan hátra fordultam és ahogy sejtettem Clark és Jack állt mögöttünk.
- Tudjátok az úgy volt hogy... Tory futás. - mondtam majd kicsaptam magam előtt a díszterem nagy ajtaját. Léptem kettőt előre és abban a pillanatban felbuktam a szőnyegben kibicsaklott a lábam, magassarkúm sarka kitört a helyéről én pedig a  nagy lépcsőn kezdtem el lefele gurulni. A hátam minden egyes lépcsőfokhoz oda csapódott. Hallottam hogy mindenki megrökönyödik és székek nyikorgását hallottam a kő padlón. Pár másodpercen belül leértem a földre. Fejemet vakargatva támaszkodtam a földön. Konkrétan vagy 70 lépcsőfoknyit gurultam.
- Kislányom mit csináltok itt nem meg tiltottam hogy legyertek. - szorította meg anyám a felkaromat. A család felé kezdett rángatni. - Ha még egyszer meglátlak a díszteremben ebben az évben megvonom a zsebpénzed..- kezdett el anya kiabálni velem. 
- Anya nem csak ő tehet róla én is.. - kezdett védeni Tory.
- Te meg azonnal húzz fel a szobádba veled majd később számolok. - mutatott anya a lépcső felé. - És vedd le ezt az ízléstelen cipőt. Undorító. - rángatta anya az arcát. 
- Beszélhetek Kate-el egy kicsit négyszemközt? - kérdezte Harry.
- Persze Harry. -engedte el anya a kezemet. A vörös közelebb lépet eltátotta száját és mintha leszidni akart volna közelebb lépet és mikor anyám egy pillanatra elfordult, vállára kapva kezdett el velem szaladni a kert felé.Anyám azonnal utánunk jött de persze Harry jobb kondiban volt  az üvegajtót becsapva anyámat egy időre elzárta tőlünk a kerti labirintus bejáratáig futott velem. 
- Kate menj be itt nem fognak megtalálni az őrök. Emlékszel mikor kicsiként itt játszottunk ugye? - bólintottam. - Nem gondoltad volna hogy ennek egyszer hasznát veszed mi? Tudod anyád egy idő után majd lenyugszik csak menj az öreg pajtához a tó mellé majd oda érted megyek ha elmúlt a feszkó. De siess. - azzal belökött a labirintusba. Egy puszit küldve felé cipőmet lekapva mezítláb szaladni kezdtem a labirintusba. Egy kis előnyt akartam szerezni. Tudtam hogy itt az őrök vagy anyám úgy sem talál rám. De azért nem kockáztatok. 

Körülbelül fél órája bóklászhattam ebben a szar labirintusban. Biztos vagyok benne hogy rossz helyen fordultam le balra. A picsába. Ha valaki megtalál nekem tuti annyi. Ráadásul a fú is már szanaszét szúrta a talpamat. Hallottam mikor anyám utánam küldte az egész házat a testőröket és ő maga is utánam jött. Lehajtott fejjel bóklásztam mikor a ruhám felakadt egy kiálló ágba és felszakadt majdnem egészen a bugyimig. Na király pedig tök király ruha volt. A szám sarkába harapva próbáltam leszedni a ruhám "maradékát" az ágról. 
- Ne segítsek hercegnő? - csapta meg egy hang a fülemet. Ijedten néztem fel. Styles állt előttem teljes életnagyságban. Nem hiszem el anya a vendégeket is utánam küldte. Micsoda szexi köröző bizottság. Nem akarok belemenni a részletekbe de érdekes gondolatok cikáztak a fejemben és szám fél mosolyra húzódott. - Vagy szóljak Harry hercegnek hogy mentsem meg a csúnya faágtól is?. - lépett hozzám közelebb gúnyos hangnemben beszélt hozzám.
- Tudod jó lenne ha szólnál neki, de te is megteszed szedj le innen. - mutattam a faágra. Sóhajtott egy nagyot.
- Rendben. - mellém sétált combom irányába nyúlt szememmel követtem a műveletet és mikor az anyagot a combomon lágyan felhajtotta és az anyag ezáltal lágyan simogatta combom elmosolyodtam. Viszont nem élvezhettem sokáig ezt e műveletet mert megszabadított a gonosz kis gallytól.
- Hát köszönöm. - nyeltem nagyot mikor a szemébe néztem.
- Öhm - köhögött. - Semmiség. - eresztett egy lágy mosolyt. Egy bólintással elsétáltam mellette. - Állj. - fogta meg a kezem. - Hova mész a palota a másik irányba van. nézett rám értetlenül. 
- Persze majd vissza megyek oda ahol anyám konkrétan le akarja harapni a fejem. Köszi nem. - kezdtem húzni a szám.
- Logikus. - vakarta a tarkóját. - Veled megyek mondtam majd mellém lépet de kezem még most sem engedte.
- Nem kértelek rá. - húztam félre a vállam. - Csak ne köpj be.
- De lehet véletlen majd elszólom magam a legbiztosabb módja annak hogy ne mondjak anyádnak semmit arról hogy megmentettelek az, az hogy én is veled tartok. - mosolygott. 
- Logikus- néztem rá majd kezemet elhúzva elindultam előtte. 
- Öhmm Boldog szülinapot amúgy. - szólalt meg körülbelül 5 perces néma csend után.
- Köszi amúgy. - mosolyogtam rá. - Nézd ott a kijárat. - mutattam magunk elé majd futó lépésben arra vettem az irányt. Elmosolyodtam mikor megláttam a régi pajtát a tót mellette hogy mi régen mennyit jártunk ide. 
- Ez. - tátotta el a száját Harry. - Jó lepukkant. - fintorgott. 
- Te akartál velem jönni. - rántottam meg a vállam. - Pedig ma éjjel én itt alszok.
- Én is. - húzta ki magát. - Meg kell védenem magát hercegnő. - simította meg a vállam.

Szememet forgatva sétáltam a régi pajtához ahol ma éjjel aludni fogok, de lássuk be legalább popsztárka elszórakoztat, és hát valljuk eléggé jóképű szóval nem panaszkodhatok. 


Hellóka:) kérhetünk 2 komentet?:D Ha meglesz akkor Hanna rakja a következőt.xoxo
Edina.!

Második fejezet.

*Victoria szemszöge*

- De anya miért nem engedsz minket el a SAJÁT bulinkra? – emelte ki Kate a „saját” szót.

- Mert én azt mondtam. – mondta anya a tipikus szülői választ. Na, bumm! Ez csodás. Nem mehetünk el a bulinkra és még a krumpli püré is két hajmosás után is alig jött ki a hajamból. Vajon miből csinálhatták?

- Ez annyira igazságtalan! – rántottam ki a fésűt a hajamból, amit nem kellett volna ugyan is kitéptem pár hajszálat. És bevallom őszintén nem volt kellemes érzés.

- Sajnálom lányok, de az élet ilyen. Amúgy meg, ha nem kaja csatáztatok volna, akkor nyugodtan jöhetnétek a buliba. – csukta össze anya a magazinját majd bekapcsolta a tévét.

- De erről is Tory tehet! Miért kell mindig engem büntetni mikor ő a hibás? – ült le Kate anya mellé és bevetette a mi kis titkos fegyverünket. A kiskutya szemet.

- Héj! Nem én akartam krumpli pürével lecsalogatni Harry hajáról a hörcsögöt. – tártam szét kezeimet.

- Az kenyérhéj volt. – javított ki az okoska.

- Tök mindegy. – forgattam meg szemeimet.

- Most azonnal fejezzétek be. Nem akarom, hogy megint valamit összetörjetek, mint a múltkor. – sóhajtott anya. Hát igen. Kate-el úgy összekaptunk egy pólón, hogy elkezdtünk verekedni és véletlenül le vertük a nagyi méreg drága porcelán tányérjait. Kaptunk is büntetést. Egy hétig szoba fokság volt és Harry-t se szekálhattuk, ami nálunk borzalmas! Alig bírtuk ki. Szerintem, ha te rá néznél Harry-re nem tudnád meg állni hogy legalább a hajáról ne tegyél egy vicces megjegyzés. És az a szeplős arca .. kész vicc az a kölyök.

- De az véletlen volt. – motyogta Kate.

- Nem érdekel! Most azonnal menjetek fel a szobátokba. – intett egyet anya a jobb kezével mire mi lehajtott fejjel felballagtunk a lépcsőn és betelepedtünk az én szobámba.

- És most mi tévők legyünk? – ült le Kate az ágyra.

- Nem tudom. – foglaltam helyet a forgó széken.

- Az a gáz hogy anya el se mondta, hogy hol fogják tartani ezt az egész koncertet. – sóhajtott Kate.

- Na, ja. – pördültem egyet a székbe. – Vagy várjunk csak! – emeltem fel a mutató ujjamat azzal jelezve, hogy támadt egy tökéletes tervem. Gyorsan az íróasztal felé fordultam és felnyitottam a fehér laptopom tetejét.

- Na, mond már mi az ötleted. – húzott mellém egy széket Kate.

- Tudod ki az a Claudia? – kérdeztem és közbe pötyögtem egy sort a klaviatúrán.

- Hát persze hogy tudom. Nem is tudom kiverni a fejemből. – húzta mosolyra a száját Kate. Nos Claudia a mi kis kuzinunk aki nagyra tartja magát. Szerinte ő ugyan olyan, mint mi mert apjáé Európa fél gumicukor gyára. Hát pont nem! Neki csak színes rágcsája van de nekünk van egy egész kastélyunk.

- Na és emlékszel mikor kiszedtük belőle a fiókja jelszavát? – kérdeztem egy sunyi mosollyal a képemen.

- Felejthetetlen volt az a nap. – nevetett Kate. – De gondolod, hogy anya küldött neki e-mailt?

- Nem anyára gondoltam, ha nem Harryre. Olyan jóban vannak, hogy egyfolytában levelezgetnek

- És ezt te honnan tudod? – érdeklődött a drága ikertestvérem.

- Nos Harrry volt olyan bolond hogy mesélt róla. Na, már meg is van! – kattintottam az enter gombra és bejutottam Claudia fiókjába. – Pacsit kérek! – mutattam testvérem felé a tenyeremet mire ő bele csapott egyet.

- Gratulálok kedves Victoria hercegnő. – dicsért meg.

- Köszönöm a nagylelkű gratulációját. – Na itt is van a levél.

- Olvasd! – parancsolt rám Kate.

- Máris ő felsége. Na szóval azt íja hogy…..blablabla pénteken lesz megtartva az ikrek bulija szívesen látnánk…..blablabla egy kiló nyálas szöveg és itt van! A díszterembe lesz megtartva este hét órakor. – csuktam le a laptopom tetejét.

- Az király. – mondta Kate. – És még is mit vegyünk fel?

- Valami király göncöt. – pördültem még egyet a székben.

- Hagyd már abba, mert a végén ki hányod a fincsi krumpli pürét.

- Hát jó.

- Mit csináltok csajok? – lépett be a szobámba Harry.

- Semmi olyat, amit az orrodra köthetnénk. – állt fel Kate.

- Gonosz vagy ugye tudod?

- Végre hogy rá jöttél. Hány év kellett hozzá? – tapsolt  Kate.

- Tapsikol nyugodtan. De én találkozni fogok a te kis szerelmeddel te pedig nem. – nyújtotta ki a nyelvét Katere. A kis pimasz. Meg fogtam egy párnát és teli erőből neki vágtam. Az arcáról le lehetett olvasni, hogy nem számított a csapásomra.

- Ez mire volt jó? – dörzsölte a fél arcát Harry.

- Nem tudom. De olyan jól esett. Most pedig tünés a szobámból, míg szépen mondom.

- Ez neked szép? – emelte fel szemöldökét kérdően.

- Harry ne akard, hogy felhúzzam magam. – motyogtam.

- Oké megyek is. – tette maga elé a kezeit ártatlanul és ki ment a szobámból Kate meg utána becsapta az ajtót.

- Néha úgy meg kínoznám.

- Én is hidd el. Mi lenne, ha összeszednénk néhány cuccot és kiválasztanánk a megfelelőt?

- Benne vagyok! – mondta Kate és kisuhant a szobámból. Vettem egy nagy lendületet és felkeltem a kényelmes pörgős szélemből és a szekrényemhez bandukoltam. Hát nincs valami rend az én birtokomon. Kinyitottam a szekrényem ajtaját és a két kezemmel kisöpörtem az összes ruhadarabot. Az egyik csak jó lesz. Felkaptam az őszeset és át mentem Kate szobájába.

- Ugye nem így gondoltad? – nézett Kate az ágyán heverő ruha kupacra, amit a belépőm után rögtön rá hajítottam az ágyára.

- De. – húztam el a számat.

- Na most szépen kiválasztasz párat és vissza mész a szobádba. – parancsolgatott. Mérgelődve a kezembe vettem egy két darabot és visszamentem a szemben lévő szobába, ami természetesen az enyém. Magamra zártam az ajtót és gyorsan felcibáltam magamra. Szerintem ez tökéletes egy ilyen bálra.

- Na háromra nyitjuk az ajtót. – hallottam ikertestvérem csilingelő hangájt.

- Oké. – kiabáltam vissza.

- 1 , 2 ….. 3 !- mondta mire két nagy ajtó csapódás vízhangzott a folyosón.

- Te komolyan erre a cuccra gondoltál? – mértem végig.

- Igen. Hát jobb mint a te metálos pólód a koptatott farmerrel. – fintorgott.

- Legalább kényelmes.

- Ez meg elegáns.

- Hidd el ez is elegáns. A maga módján.

- Na jó szerintem kérjünk tanácsot Eric-től. – mondta Kate mire bólintottam egyet és mind a ketten visszacsuktuk az ajtót.

Na fent van a következő rész. Reméljük mindenkinek fog tetszeni. Legalább egy komi legyen és akkor hozzuk a következőt:)

Első fejezet.

*Katherina szemszöge*

Fintorogva néztem nővéremre mikor a tükör előtt álltam. Ő nyelvét kinyújtva jelezte hogy neki sem tetszik ez az összeállítás. Belemarkolva a túl csicsázott ruhadarabomba lepattantam az emelvényről. Egy nagy sóhaj kíséretében a szabóhoz léptem.
- Eric ez egyszerűen undorító. - emeltem fel a hangom.
- Mi a baj vele? Habos-babos csillogó pont egy ilyen vacsorára való pont egy olyan tündéri teremtményhez mint te. - mosolygott rám.
- Hát nekem nem tetszik. - rántottam meg a vállam majd vissza léptem nővérem mellé. - Szűkebbet akarok, feketét, mondjuk csillámokkal. - mosolyogtam Eric képébe.
- Kislányom az nem jó egy ilyen vacsorára. Eric sokat dolgozott ezen a ruhán ez fog maradni. - halottam anya hangját az ajtó felől.
- Anya de nekem nem tetszik. Ilyet egy bálra kell felvenni nem egy vacsorára egyszerűen undorító. - kiáltottam fel. Eric mögöttem pedig zokogásban tört ki. A kis érzékeny szíve.
- Jaj Eric nem úgy értettem . - kezdtem el simogatni a hátát. - Csak ez nem az én stílusom ennyi.
- Ahan persze. - kezdett el röhögni a nővérem. - Mindenki tudja hogy utálsz minden ruhát amit Eric csinál múltkor is ki akartad rúgatni.
- Victoria hagyd abba ez nem igaz. - kiáltott rá anya. Nővérem rögtön anyám felé fordult egy szúrós pillantással. - Hagyd abba kicsim, hidd el jók lesznek ezek a ruhák. Ne csinálj semmi butaságot. - nővérem felém fordult szemöldökét emelgetve a ruhája szoknya részéhez nyúlt és egy határozott mozdulattal leszakította az egész szoknya részt. Eric felvisítva szája elé kapta a kezét én csak mosolyogva figyeltem ikertestvérem műveletét.
- Hoppá úgy tűnik másik ruhát kell választani esetleg egy normális ruha boltban? Lehet. - kapta szája elé kezét Tory. Anyánk vörös fejjel hagyta el a szobát. Ennyi, nyertünk. Most is mint mindig a királyi családban mindig mi nyerjük a vitákat. Nekem jó az irányító képességem, Tory pedig elég merész ahoz hogy ilyesféle dolgokat megtegyen.
- Eric estére csináljon két csodás koktélruhát nekünk, de aztán semmi hab vagy csillogás értve? - emeltem fel a hangom. - Vagy esetleg szólhatok Harry hercegnek is. - kezdtem el körmömet vizslatni.
- Nem, nem kell a Hercegnek szólni meg lesz estére készen lesz. Kérem. - bólintott Eric.
Gondoltam. - sepertem a hajam hátra a vállamon majd nővéremmel karöltve elhagytuk a szobát. Folyosón végig jobb kanyar lépcső fel bal kanyar 3. ajtó balra ( Tory szobája) ismertük a palotát mint a tenyerünket. Imádtunk itt élni. Bármit megtehettünk. Kérünk is valamit maximum 2 óra és megvan. Szeretek hercegnő lenni. Bár mindennek van hátoldala. Például ezek a szar kötelező rendezvények mint ma is ez a jótékonysági vacsora és nekünk is meg kell jelenni mert mi vagyunk az ország csodája. A királyi ikerpár. Hiába sohasem lesz miénk a trón mi már az ország kabalájává váltunk szinte. Alig töltöttük be a 17. életévünket már férjhez akarnak adni. Számos herceg jár hozzánk megismerni az angol ikerpárt. Nekem nem kellenek holmi nyápic kis lúzerek akiknek a pénzért kellek. Én várok a magas adoniszra akinek azért kellek aki vagyok. Ja és persze csókoljon jól. Mert ismertem egy herceget, őszintén? Borzalmasan csókolt olyan bénát még nem láttam életemben. Pedig higgyétek el a hercegnői kiváltsághoz jár néhány mellékelt dolog is.
- Utálom az ilyen vacsorákat. - dőlt hátra Tory az ágyán.
- Hidd el én is. - ültem le mellé. - Unatkozom. Hol lehet Har.. - kopogás. - Igen? - szóltam ki.
- Hello csajszik. - dugta be vörös fejét unoka bátyánk Harry.
- Na végszóra pont téged kerestelek. - dőltem be az ágyba.
- Látod csak szólnod kell és itt vagyok. Na milyen ruhában fogtok feszíteni? - kezdett el röhögni.
- Ne örülj előre Harold koktél ruhánk lesz elintéztük. - sétált a tükörhöz Tory.
- Hogyan csináltátok? - tátotta el a száját.
- Iker titok. - húzta be a száját Tory lakatott rakott rá majd a kulcsot nekem dobta én pedig lenyeltem( persze mindezt csak képletesen)
- Tudjátok hogy utállak titeket? - kérdezte dühösen fel állva a székről.
- Nem, te imádsz minket na csáó. - azzal Tory rá csapta az orrára az ajtót. - Te is mehetsz készülődni én is kezdem. - intett az ajtó felé.
- Igenis főnök már itt sem vagyok. - mondta gúnyos hangnemben majd elhagytam őfelsége szobáját és átsétáltam a szemköztibe. - Jaj Norma kicsi cuki hörcsög-barikám. Ja te kis nyuszi-muszi hát itt vagy. De jó hogy most az én szobámban vagy és nem annak a gonosz nőszemélyében. - kaptam fel Normát a Tory-val lévő közös hörcsögünket. - Tudod hogy szeret a mami. Igen, igen a szebbik mami vagyok. Igen,igen nagyon szeretlek.
- Te Kate nem láttad? Igen pont őt kereste a szebbik mamija. - hajolt a hörcsöghöz Tory. - Na gyere csak a szebbik mamához. - babusgatta a hörcsögöt pont úgy ahogyan én is. - Gyere elteszlek egy sokkal jobb helyre mint ez a szoba na gyere csak. - vette ki a kezemből Normát.
- Igen, köszi hogy elvitted a hörcsögömet. Köszi.
- Hé ez közös és most nálam van. - mutatott rám az ajtóból majd rám vágta azt.
- Persze mintha nem mindig nálad lenne. - jegyeztem meg magamnak halkan.


A kocsi megállt egy igazán csicsás étterem előtt. Fintorogva szálltam ki a két testőr közé akikre már évek óta rábízzák az "életünket". Jack és Clark. Tiszta izom pacsirták. Nővérembe karolva kezdtem el koktélruhámban (Yes megkaptuk és meg kell hagyni most Eric jó munkát végzett majd megemlítem Harry-nek) miközben ezer kérdéssel halmoztak el minket az újságírók. Nem törődtünk velük, de egy megcsapta a fülem. " Katherina hercegnő te tényleg terhes vagy?" Összehúzott szemöldökkel néztem az újságíró felé. Na ez mindennek a teteje igaz meghíztam az elmúlt pár hónapban de hogy terhes legyek. Utálom a médiát. Két lépést megtéve beértem az éterembe.
- Halottad azt az újságírót? - súgta a fülembe Harry.
- Igen de nem törődök vele. - fordultam felé.
- Úgy is kell. - adott egy puszit a homlokomra a vörös. Leültünk az asztalhoz a családdal. Felállás: mellettem (jobb) William a jövendőbeli trónörökös (bal) a nővérem (szembe) Harry. Kihozták az előételt. Eléggé gusztusos volt szépen lassan elkezdtünk falatozni. Közben egyszer kétszer körbe adták az adományozó tálat amibe mindenki dobott bele bőven. Oldalra néztem Tory valamit nagyon keresett a táskájában. Lehajoltam mellé.
- Mi a baj? - súgtam halkan.
- Nincs meg Norma. - nézett rám.
- Mi te elhoztad a hörcsögöt a vacsorára? - vékonyodott el a hangom.
- Ne olyan hangosan te idióta. - tette kezét a szám elé. - Á te megnyaltál.
- Fogd be. Mi még én vagyok az idióta nem én hoztam el egy kikúrt hörcsögöt egy kibaszott jótékonysági vacsorára a picsába is.
- Lányok mi a baj? - kérdezte William.
-Semmi. - jöttünk fel egyszerre az asztal alól. Szememmel keresni kezdtem Normát. Sehol nem láttam. - Esküszöm ez a hörcsög felszívódott.
- Én megtaláltam. - meredt maga elé Vic.
- Igen hol? - kérdeztem vidáman ő csak maga elé mutatott Harryre néztem és megpillantottam Harry herceg hajában a mi kis Normánkat. Nem tudtam hogy most sírjak vagy nevessek. Nevetésemet és könnyeimet egyaránt vissza folytva
- Hogyan szedjük le? - kérdezte Tory.
- Nekem van egy jó ötletem. - a kenyeremre néztem kitéptem egy darabot galacsinná formáltam becéloztam de mellé. Még egyszer, mellé.
- Mit akarsz?
- Maradj csendben koncentrálok. - nyaltam meg szám szélét.
- Te most komolyan le akarod onnan dobni te idióta? - tette kezét szája elé.
- Figyelj kettőnk közül szerintem nem én hoztam be a hörcsögöt ugye?! Szóval csak maradj csendben. - intettem csendre majd egy jól irányzott dobással eltaláltam Harry homlokát. Olyan "elfogadom a kihívást fejjel dobot engem fejbe SZÁNDÉKOSAN. A picsába is így játszunk? A tányéromról fel kaptam egy borsó szemet és hozzá vágtam. Ő ugyanígy tett. Egy marék riszt dobtam felé. Vissza.
- Katherina kislányom mit csinálsz? - kérdezte anya.
- Semmit. - dugtam a hátam mögé egy marék riszt. De abban a pillanatban egy másik marék landolt az arcomon. ár másodperccel később pedig Harry ördögi kacajba kezdett.
- Igen? - kérdeztem fennhangon majd hozzá akartam vágni de megcsúsztam néhány alattam heverő rizs szemen és egyenesen William felesébe Kate arcán landolt. Ő mérges fejjel egy nagykanálnyi krumplipürét hajított felém. Az új ruhámra miből jutott Tory-ra is.
- Na ezt nem . - állt fel majd Kate-het vágott egy sült húst. Következő pillanatban a világ elsötétült amint kiderült William nyomta röhögve a fejemet ez asztalon lévő adag torába. A fejemen lévő cukormáz nagy részét William ingére kentem aki mosolyogva törölte az arcomba a krumplipüréjét.  Én a tiramisu adagommal vágtam fejbe Harryt mikor anya elordította magát.
- ELÉG. Lányok elegem van a viselkedésetekből nem jöhettek a holnapi magán koncertre amit a múlthéten levő 17. születésnapotokra szerveztünk. Mindenki nézheti kivéve titeket remélem örültök hogy nem találkoztok az angol tini bálványokkal. Ja és mind ezt a ti zsebpénzetekből álljuk. - kiabált anya.
- Miféle meglepetést szúrtunk el? - fordultam műmosollyal William felé.
- Nem találkozhattok Anglia legjobb fiúbandájával. - sóhajtott William majd a vállamat megütögetve még belém kente a tortája maradékát. Én egy könnycseppet elmorzsolva ülltem le az asztalhoz majd Tory vállár hajtottam a fejem.
- Sajnálom hogy behoztam a hörcsögöt most miattam nem láthatjuk a One Direction. az én hibám - szólalt fel.
Ugyan már ha én nem kenyérmorzsával akarom leszedni a hörcsögöt akkor minden rendben lenne és láthatnánk őket ez az én hibám. - hajtottam le a fejem megpaskolta a vállam majd így szólt.
- Igazad van ez a te hibád. - tátott szájjal ránéztem és az asztalon lévő tortába bele nyomtam a képét. Végül a veszteségektől eltekintve. Cukormázasan egy kis krumplipürével tálalva hagytuk el az éttermet.

ő Harry herceg.( csak aki nem értené:D)